Ungvári Györgyi

Hat hónapos voltam, amikor a gyermekbénulás és én örökre szövetséget kötöttünk. Négy végtag és légzésbénult lettem. Azokban az években még nem volt Magyarországon a Sabin cseppek nevű védőoltás. A sok gyógytorna eredményeképpen 27 éves koromig járógéppel és két könyök mankóval tudtam rövidtávon járni. Később az erre a betegségre jellemző állapotromlás engem sem került el így kerekesszékkel közlekedem hosszú évek óta. Utcai közlekedésre legtöbbször a több, mint 15 éves mopedem használtam, de néhány hete meghibásodott, a javítása nagyon sokba kerülne, és e miatt lehet, hogy nem érdemes áldozni rá. A mopeddel nagyon sok konfliktusom volt a tömegközlekedési eszközök, főleg a buszok használata során, mivel a mopedeseket gyakran nem veszik fel a busz sofőrök. Az jutott eszembe, hogy megoldódna közlekedésem egy “SuperTrike” elektromos, kerekesszék átalakító segédeszközzel. Nem lennék kiszolgáltatva a mindennapi utazásaim során. Aktív életet élek fiatal korom óta. Gimnazistaként a kollégiumi éveim alatt sportfelelős voltam, majd para versenyúszó. A MEOSZ Heine-Medin Szekciójának egyik alapító tagja, a Gördülő Tánccsoport alapító tagja, a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete vezetője vagyok 2011 óta. A ParaDance Company Tánccsoport alapító tagja vagyok.
Óriási dolognak tartom az Álomszállító, Brandt Viktor kezdeményezését, hiszen a sok kicsi sokra megy elvén gondolkozva már évek óta, eddig is számtalan ember részesülhetett általa különböző segítségben.
Igyekszem aktív, hasznos életet élni, társaim, kollégáim és a társadalom számára. Ebben mobilizációs társam lehetne a „SuperTrike”
Megköszönöm, ha kérésem 2019.-Ft. adománnyal támogatod és ezáltal lehetővé teszed számomra is a szabad mozgás lehetőségét!
Köszönettel: Györgyi