Gondolatok

Gondolatok az Álomszállításról

Brandt Viktor

Wekerle Szabolcs

Sárándi Szílvia

Dékán Alexa

23 éve trolibuszvezető, 8 éve a mozgássérült emberek álmainak szállítója vagyok.

Trolibuszvezető munkám közben nap, mint nap tapasztaltam, hogy milyen közlekedési nehézségekkel küzdenek a mozgássérültek és más fogyatékkal élő emberek. Ebből a tapasztalatból és más személyes indíttatásból 8 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy a magam eszközeivel, a szabadidőmben könnyebbé teszem a mozgásukban korlátozott emberek közlekedtetését és életét. A médiának és a közösségi oldalakon folyó információ áramlásnak köszönhetően egyre több mozgássérült ismerte meg a nevem és a tevékenységem az ország különböző részein. Egyre többen kérnek és kapnak segítséget tőlem és a céljaimat támogató cégektől és magánemberektől. Kezdeményezésemmel és személyes részvételemmel a BKV is mellém állt, úgy az alacsony-padlós trolibuszok üzembe helyezésével, mint például az élményt nyújtó különjáratok biztosításával.

Eddig több, mint ötszáz embernek segítettem, hol élmény utakkal, programokkal, hol jótékonykodással, vagy segédeszközök felkutatásával, beszerzésével és kiszállításával. A kezdeményezésemmel szervezett rendezvényeken rajtam kívül sok önkéntes segítő is részt vett. A közös élmények magától értetődően, szinte észrevétlenül mosták el a határokat az „ép” és a „fogyatékos” emberek között. Úgy zajlottak az események, hogy nem is tudtuk milyen nagy „társadalmi érzékenyítést” végzünk. Így váltam az álmok megvalósítójából az „Álomszállító” -vá.

Ez év elején találkoztam Antal Zsuzsával, aki maga is kerekes-székes, egy ideje együtt dolgozunk az AZSA Alapítvány háttértámogatásával. Közös célunk a mozgásukban korlátozott –köztük súlyosan korlátozott – embertársaink életminőségének javítása a saját erőforrásaink (segítők, önkéntesek, adományok, rendezvények, támogatók) maximális felhasználásával. Az alapítvány biztosítja az „Álomszállító” tevékenység adminisztratív hátterét. www.azsa.hu
A tevékenységünket személyes részvételével támogatja Rudolf Péter Kossuth díjas színész, rendező is.

Saját autóm nincs, ha szükség van rá mindig másoktól kérek kölcsön autókat és a legkülönbözőbb módokon oldottuk meg – a sokszor súlyos fogyatékos, speciálisan szállítható – emberek helyváltoztatását. Az ismeretségi köröm elérte a 3500 embert így egy megfelelő autó nélkül már nehezen létezem.
A média felkarolásával és 5000 ember “jelképes 2015.- Forintjával” szeretném megvalósítani az álmom. Kedvenc autó márkám a Mercedes így arra gondoltam, hogy egy Mercedes Sprinterrel lenne a legjobb megvalósítani az élményautózás, (és a helyváltoztatási igények) a sérültek felé irányuló minden fogalmát. További érvem a márka és típusválasztásban, hogy ismereteim szerint a Mercedes fejlesztette ki a mozgássérültek számára legalkalmasabb, legbiztonságosabb megoldásokat.

Céljaink megvalósításához szükségünk van egy speciálisan felszerelt, hátul elektromos rámpával és legalább 6 kerekesszék rögzítéssel ellátott járműre; felépítményben a magasított és hosszított kivitelre, hogy az összes típusú kerekesszék beférjen és kényelemben, megfelelő biztonsággal utazhassanak mozgássérült utasaink a segítőikkel együtt!

Az „Álomszállító” és a fogyatékossággal élők életének és közös álmainak megvalósításához ez lesz az első igazán nagy lépés a sok kis lépés után.

Nagyszüleim, akiknek sokat köszönhetek
Nagyszüleim kiknek sokat köszönhetek

„A Nap melegét, a virágok illatát…”

Tisztelt Hölgyem, Uram!

Wekerle Szabolcs vagyok, újságíró, a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjának szerkesztője.

Épp két évvel ezelőtt, 2013 novemberében rövid hírre lettem figyelmes egy újságban: a középiskolában akkor végzős Sumits Nikolett nem talált magának táncpartnert a közelgő szalagavatóra. Szép lány, kedves lány, egy volt vele a „baj”: mozgássérült, ezért senki sem akart vele táncolni. Erről tudomást szerzett Brandt Viktor budapesti trolibuszvezető, és pillanatok alatt megszervezte, hogy Nikinek legyen táncosa. Egyik kollégája vállalta a megtisztelő feladatot, és úgy belejött, hogy a koreográfia egy adott pontján még kerekesszékestül forgatta is a lányt.

Megkerestem Brandt Viktort, és cikket írtam róla. Kiderült, hogy ez korántsem az első ilyen akciója. Már akkor százak követték a Facebookon, ám a szalagavatós segítés után még többen fordultak hozzá tanácsért, támogatásért. Ő pedig, ha az lehetséges volt, örömmel tett eleget minden kérésnek. Ma ott tart, hogy több mint 3600 ismerőse van a közösségi oldalon, és hetente kap megkereséseket rászorulóktól. S ahol tud, továbbra is segít.

Íme két eset az elmúlt néhány hét „terméséből”.
Egy vidéken élő, ágyhoz kötött, mozgássérült, harmincéves fiatalember édesanyja elpanaszolta neki, hogy hatvanéves létére egyre nehezebben forgatja, emeli a fiát. A gyermekét egyedül gondozó anya minden vágya az volt, hogy elektromos betegágyhoz jussanak. Brandt Viktor gyűjtést hirdetett ismerősei körében: 120 emberre volt szüksége, akik fejenként 1000 forintot adnak. Az ágyra való pénz egy hét alatt összejött, Viktor megvásárolta, bérelt teherautóval elszállította, és az édesanyának és fiának átadta az ágyat.

Kevéssel ez után egy ugyancsak vidéki család kereste meg: kerekesszékhez kötött lányuknak szerettek volna mopedet venni, mert ennek híján a lakást is alig hagyhatta el. Brandt Viktornak ezúttal egy barátja adott 130 ezer forintot, hogy vegye meg az eszközt – a gyűjtés pedig el is indult, e sorok írásakor 95000 forintnál tart, de mire önök olvassák ezt a szöveget, alighanem már véget is ért.

„Kedves Brandt Viktor! Egy számunkra elérhetetlennek tűnő álom megvalósításáról álmodunk, melynek teljesítéséért fordulunk Hozzád!” – Így kezdődött a levél, amelyben a „mopedes” lány szülei Brandt Viktorhoz fordultak. Aztán így folytatódott: „Legidősebb lányunk, Noémi 1996-ban született, agyi oxigénhiánnyal. Sajnos minden orvosi ellátás és beavatkozás ellenére állapota nem javul, sőt várható, hogy időről időre romlik, így állandó szülői felügyeletre van szüksége. (…) Mondhatni a négy fal között él, hisz kimozdulni csakis felügyelettel és segítséggel tud. Mint minden más fiatal, ő is szeretne ’világot látni’, boltba járni vagy hetente kétszer-háromszor iskolát látogatni (…) Anyagi körülményeink nem teszik lehetővé, hogy mopedet vásároljunk neki, hiszen egy keresetből élünk és Noémi mellett van még két kiskorú lányunk. Viszont nagyon szeretnénk őt vidámnak, boldognak látni. Téged mint ’Álomszállítót’, aki nem ismer lehetetlent, kérünk meg, hogy segíts valóra váltani az álmunkat. (…) hogy lányunk kimozdulhasson, hogy érezhesse a Nap melegét, a virágok illatát…”

Brandt Viktornak köszönhetően Noémi immár bármikor érezheti a Nap melegét. Mert a pesti trolibuszvezető nem volt rest – most sem, mint már oly sokszor –, és időt, energiát áldozott arra, hogy segítsen valakin.

Brandt Viktor, ahogy ismerem, nem fog megváltozni: míg világ a világ, azon töri majd a fejét, hogyan szerezhetne örömet mozgásukban vagy másban sérült embertársainknak. Amióta ismerem, próbáltam megfejteni, mi motiválja. Kerestem az indítékait. Végül arra jutottam, hogy Viktor egyszerűen csak ilyen. Egy jó ember. Jó és végtelenül önzetlen ember.

De neki is van egy álma. Tudok erről is – ugyancsak azóta, amióta ismerem. Minden vágya, hogy szerezzen egy rámpával felszerelt, mozgássérülteknek kialakított kisbuszt, amellyel aztán szállíthatná pártfogoltjait. Alapítványi formában, nem ingyen, de nagyon jutányos áron.

Brandt Viktor kisbuszt keres. Nem ajándékba kéri: támogatókra van szüksége, akik ez egyszer neki adnak annyit, amennyit máskor ő szokott másoknak. Szervezne önrészt – több mint három és fél ezer Facebook-ismerőse biztosan nem habozna a zsebébe nyúlni, ha kedvenc Álomszállítója (egy későbbi újságcikkben nevezték el így, igen találóan) boldogságáról lenne szó –, de szüksége lenne egy kis kezdőlökésre.

Munkám során már sok-sok emberrel találkoztam, akik jót tettek másokkal. Olyannal, mint Brandt Viktor, alig. Ha valaki, ő igazán megérdemelné, hogy megvalósuljon legnagyobb álma. Ebben kérem segítségüket. Ez afféle referencialevél – de ha bármilyen kérdésük van, kérem, keressenek bátran! Tegyünk együtt azért, hogy valóra váljon egy olyan ember álma, aki immár majdnem tíz éve mások álmainak teljesítésén dolgozik!

Tisztelettel,
Wekerle Szabolcs
szerkesztő
Magyar Nemzet Magazin

2015.-öt írunk. Az emberek többsége már nem hisz az álmokban. A jószándék is haldokol kicsiny országunkban. Az én álmom viszont teljesült, ahogyan a Tied is. Sőt, még az Övé is. Emlékszel? Az Övéké is. Meg még számtalan ember beállt (ült) a sorba. Hogy mi a közös bennünk? Két közös is van: az első az, hogy mindannyian mozgáskorlátozottak vagyunk. Van, Ki kerekesszékben ül, van, Ki ágyban fekszik, mégis hatalmas boldogság ért minket, hisz jött Valaki, aki nem csak észrevett, de kérdezett, ahogy azt már oly kevesen teszik: “Neked mi az álmod? Mondd, miben segítsek?” És a kérdés alatt érzed, hogy nem üres szavakba botlottál újra bele, nem csak a remény porát hinti eléd, amit a szél könnyen felkapva messzire visz. Őszinte, szívből fakadó szavak, egy valóban adni akaró Embertől.

Igen, Ő a második közös bennünk: Brandt Viktor, amit mi már csak így hívunk: az Álomszállító. Viktor minden szabadidejét ránk szenteli sok-sok éve már. Fáradhatatlanul küzd azért, hogy mi is teljes értékű emberekként eljussunk olyan helyekre, amit eddig csak álmodtunk, olykor még álmodni sem mertünk, mert annyira hihetetlennek tűnő dolgok ezek.

Számára azonban nincs lehetetlen és nem tud semmire nemet mondani. Ha kell, hoz-visz minket, sárkányrepülőzhetünk, gokartozhatunk, korcsolyázhatunk.. (Sorolhatnám hosszan a tetteit.) Most azonban Nekünk kell feltenni a kérdést: “Viktor, Neked mi az
álmod?” Válaszát pedig meglepve tapasztaljuk, hisz még a saját álma is értünk
van.

Szeretne egy Mercedes kisbuszt, amivel segítőivel együtt a nap 24 órájában rendelkezésünkre állhat. Egy speciális, kerekesszékesek szállításához felszerelt autót álmodik Ő. Úgy gondolom, most Nekünk kell megmutatni, hogy az összefogással tudunk álmot valósítani. Tegyük meg! Mutassuk meg!

Ugye vagyunk 5000-en, akik kiállunk az Álomszállítóért? Várjuk azon mozgáskorlátozott emberek jelentkezését, akikre számíthatunk az Álomszállító álmának teljesítésében.

Jelentkezzetek! Szükség van Rátok!

Arra vágytam, hogy két kedves barátom, Antal Zsuzsa és Brandt Viktor végre egymással is megismerkedjenek. Az én szememben mindketten okosan és szívet melengetően jótékonykodnak. Mostantól összerakják az erejüket, így még nagyobb álmokat szállíthatnak a jövőben! Nagyon sikeres közös munkát kívánok nekik!

Dékán Alexa 2015. nov. 20.